A szén-monoxid-riasztó (CO-érzékelő)
Minden olyan helyiségben kötelező vagy erősen ajánlott, ahol nyílt égésterű fűtőberendezés (gázkazán, vízmelegítő, kandalló, cserépkályha) működik. Jelentősége abban rejlik, hogy a szén-monoxid egy színtelen, szagtalan, rendkívül mérgező gáz, amelyet emberi érzékszervekkel nem lehet észlelni.
Miért van rá szükség?
-
- A tökéletlen égés miatt: Ha a fűtőberendezés nem kap elegendő oxigént, vagy hibás a szellőzés, veszélyes mennyiségű szén-monoxid szabadul fel a lakásban.
- Életmentő funkció: A gáz megakadályozza, hogy a vér oxigént szállítson, így már kis koncentrációban is perceken belül eszméletvesztést vagy halált okozhat. A riasztó időben, hang- és fényjelzéssel figyelmeztet a veszélyre, mielőtt a gáz kritikus szintre emelkedne.
Mikor kötelező vagy ajánlott a használata?
-
- Amikor nyílt égésterű készüléket használ: Ha a fűtéshez vagy melegvíz-ellátáshoz használt berendezés a szoba levegőjét szívja, kötelező a felszerelése.
- Nemcsak télen: Bár a legtöbb baleset a fűtési szezonban történik, a vízmelegítők egész évben üzemelnek, így a riasztónak folyamatosan (egész évben) készenlétben kell állnia.
Hogyan érdemes elhelyezni a szén-monoxid-riasztót?
A védelem akkor a leghatékonyabb, ha a készülék optimális helyen van: A szén-monoxid-érzékelőt a lehetséges gázforrástól (pl. kazán, kandalló) 1–3 méter távolságra kell felszerelni. Falra szerelve az ablakok és ajtók felső élénél magasabbra, de a mennyezettől legalább 15–20 cm-re helyezze el. Hálószobában a légzési magasságot (fekvő pozíciót) célszerű célozni.
